Tipikus 5 perces recept, aminek a megalkotásához ma csak maradékokat használtam fel. Igazából valami bonyolultabbat akartam főzni, ezzel megünnepelve a vizsgaidőszak kezdetét (muhaha:D), de semmi használhatót nem találtam itthon, a boltba pedig... nos, nem akarództam elmenni, inkább hagytam, hogy a lustaság inspiráljon, és megalkottam ezt a remek, a hűtő legsötétebb, elfeledett zugaiban talált csipeteket hasznosító finomságot:)
Nem kell hozzá más, csak 2 réteslap, egy zacskó mirelit borsó 1/3-a, egy nagyobbacska sárgarépa, egy konzervnyi kukorica (mexikói zöldségkeverékkel helyettesíthető), egy nagy doboz natúrjoghurt (máskor tejföllel csinálom, de most az sem volt kéznél), némi reszelt sajt, és kb. 3 perc munka.
A répát meghámozom, kis kockákra vágom, és a borsóval együtt roppanósra párolom (nem szeretem, ha a zöldség annyira meg van párolva, hogy rágni sem kell-.-). Az egyik felolvasztott réteslapot belefektetem a kivajazott jénaiba (nyújtás helyett kézzel húztam szét, ennyiért sajnálnám összemaszatolni a nyújtódeszkát:D), rápakolom a lecsöpögtetett kukoricát és az időközben elkészült répát és borsót. Összekeverem a joghurtot a reszelt sajttal, mehet bele egy kis só, bors, meg zöldfűszer (most épp snidling), aztán ezt a masszát ráöntöm a zöldségekre, letakarom a másik réteslappal, elegyengetem a széleket, és már mehet is a sütőbe, 200 fokon 15-20 perc kell neki, hogy szép ropogósra süljön.

Címkék: borsó, csőben sült, joghurt, kukorica, ötperces, réteslap, sárgarépa

Jesszumpepi, hogy elszaladt ez a sok-sok idő főzés nélkül!
A ma reggeli River Cottage-nézés során döbbentem csak rá, hogy mennyire hiányzik az az érzés, amit egy új recept kipróbálása, megvalósítása vagy éppen felturbózása okoz... (egészen konkrétan a karfiolöntetes rántottsajt-falatok közben jutott ez eszembe, annyira rápörögtem, és annyira meg akartam csinálni, ott és azonnal...)

...Szóval, ami a jövőben várható, az nem más, mint hardcore főzés, Jamie Oliver, River Cottage és nagymamám nyomdokain haladva - lehetőleg dokumentálva is:)

Időközben egyébként a kertészetbe is belekóstoltam, nyilván írok majd erről is, misztikus palántázás, mágikus fűszernövények, mesés komposztálás, és hasonlók várhatók:)

(sajnos nincs túl sok időm, mivel dolgozok, meg ilyenolyan vizsgákra készülök, de igyekezni fogok majd... ígérem:))

Ez is egy rémesen egyszerű, de annál finomabb, ételnek alig nevezhető valami:)
Kell hozzá 2 főtt tojás, 1 pohár kefír, só, bors, pici torma, mustár, meg ami még van a hűtőben:) Most a maradék kecskesajtkrémet tettem bele, és egy negyed vöröshagymát felkockázva, felpörgette picit az ízvilágot. A hozzávalókat villával össze kell szmötyisíteni, mehet rá só és bors, pirítóssal és ropogós zöldségekkel nagyon finom.
Nem érdemes belőle sokat csinálni, vagy hűtőben tárolni egy napnál tovább, mert elveszti minden bizalom- és étvágygerjesztőségét.

Címkék: hagyma, kecskesajt, ötperces, szendvicskrém, tojás

A karácsonyi kajadömping után jól esik egy kis egyszerűség.
(majd mesélek a békacombról, meg a tejszínes pulykaraguról is, de egyelőre nem tudok rájuk gondolni, köszi)
A maradék maradékából főztem, minden ment bele, ami a karácsonyi menüből megmaradt/kimaradt, úgy, mint: egy negyed fej kelkáposzta (sima kápiból is finom, de most ez volt itthon), egy sárgarépa, egy fél karalábé, egy szelet zeller, egy fél fej hagyma (ha kis fej, akkor egy egész is belefér). Itt jegyezném meg, hogy utálom a (szét)főtt hagymát (durván halott szellem-kategória:D), úgyhogy ezt kb félidőben kiemeltem, addigra épp eléggé kieresztette az ízét.
Mikor elkezd forrni a leves, mehet bele só, bors, vegeta (direkt kihagytam most a leveskockát, mert fujj:S ha lenne itthon alaplé, nyilván azt tennék bele, de nincs), meg egy kiskanál pirospaprika. 20-30 percig főztem, az illatáról elég egyszerű megállapítani, hogy mikor van kész;)
Melegen a legfinomabb, pici erőspaprikával^^ Amilyen egyszerű megfőzni, annyira magával ragadó az íze - mesés bizonyítéka annak, hogy nem csak az agyonbonyolított levesek lehetnek finomak;)

Címkék: hagyma, karalábé, kelkáposzta, leves, répa, zeller

A fokhagymakrémleves receptjét innen vettem, tényleg nagyon-nagyon finom a végeredmény, annyit viszont hozzátennék, hogy ha két főnél többnek főzitek, akkor minden hozzávalóból mehet a duplája, mert az itt említett adagot lelkiismeret-furdalás nélkül eltüntetitek ketten:)

A paplanos csirkemell ötletét a Heves Megyei Hírlap Nagy Ízvadászat szakácskönyvéből vettem kölcsön (miután két éjszakán át szakácskönyveket tanulmányoztam). Természetesen nem álltam meg, hogy ne kontárkodjak bele a receptbe, szóval rendesen módosítottam az eredeti hozzávalókon:)
Két csirkemellet csíkokra vágtam (vagyis nem én, hanem az anyukám, aki nem kap sikítófrászt a nyers hús érintésétől), szépen megpirítottam a wokban kb 5 deka vajon, aztán átkanalaztam egy jénai aljába. A megmaradt vajra rádobtam 30 deka gombát, és addig sütöttem, amíg a vaj teljesen eltűnt alóla. Elkevertem 2 ek liszttel, és felengedtem 2 deci tejjel. Sóval és borssal fűszereztem, hozzáadtam 2 tojás sárgáját és az előzőleg felvert fehérjét (itt ér véget az eredeti recept), de mivel kevésnek találtam az így keletkezett masszát, gyorsan hozzáadtam egy tömlős sajtot (rémes íze volt, blöe:S), meg 2 deci tejfölt. Addig kutyultam, amíg szép krémes nem lett, aztán ráöntöttem a húsra, és mehetett is az előmelegített sütőbe. Kb 30 perc sütés kell neki, de nem néztem az órát, tehát nem vagyok benne egészen biztos:D Ha már rendesen lehet érezni az illatát, akkor tuti jó;)
Sültkrumpli-karikákkal és savanyúkápival tökéletes^^

Címkék: csirke, csirkemell, fokhagyma, fokhagymakrémleves, gomba, sültkrumpli, sütős

Rögtön egy ilyen banális kajával kezdem a főzőműsoromat, bahh.

Bevallom, sosem rajongtam a krumplistésztáért (kivéve apa szalonnás-kolbászos verzióját, mert az finom), mindig túl száraz volt, vagy túlpirult, túl nagy hagymadarabok tették számomra elviselhetetlenné, szóval egy tipikus megeszem-ha-nincs-más-kaja volt, egészen eddig.
Nemrég nagymamám mondta, hogy próbáljam ki tejföllel (a család nagy része állítólag így ette eddig isO.o), és tény, hogy egy fél doboz tejföllel felturbózva (tésztákat amúgy is csak tejföllel, de erről majd később) mintha nem is ugyanazt a krumplistésztát ettem volna. Finom volt, na.
Azt azonban sosem hittem, hogy egyszer önszántamból fogok krumplistésztát főzni - szégyen ide vagy oda, tegnap délig azt sem tudtam, hogy kell elkészíteni:$, de mivel tegnap muszáj volt főznöm valamit, ahhoz viszont nem éreztem késztetést magamba, hogy elugorjak a boltba, így kénytelen voltam az itthoni, meglehetősen szűkös alapanyag-kínálatból dolgozni.
Felütöttem tehát Horváth Ilona muzeális korú Szakácskönyvét (tavaly kaptam nagymamámtól, aki viszont az anyósától kapta anno friss feleségként, 1968-ban), és kikerestem benne a burgonyás kocka, más nevén gránátos kocka receptjét. Ha valaki megmondja nekem, hogy miért gránátos, azt meghívom egy sörre:D (nem tudom, lehet-e még kapni ezt a szakácskönyvet, esetleg valamiféle átdolgozott kiadását, mindenesetre mindenkinek ajánlani tudom, mert a legbanálisabb receptek és eljárások is benne vannak, szerintem még az is meg tud tanulni belőle sütni-főzni, aki egy melegszendvicset sem sütött életében)
A két soros 'receptet' elolvasva rögtön megvilágosodtam, és nekiláttam az elkészítésnek. Kifőztem kb 300gr fodros nagykockát (szeretek egy evésnyi adagokat főzni, tésztából főleg, mert arra hamar ráunok - ez az adag pl hármunknak készült, de amennyiben nem ez az egyetlen fogás, hanem mondjuk van előtte leves, vagy ilyesmi, akkor tutibiztos, hogy négyen is jóllaknak vele), megpucoltam 6-7 krumplit (a recept azt írja, hogy héjában kell főzni őket, de utálok forró krumplit pucolni, úgyhogy ezt kihagytam), nagyobb kockákra vagdostam és feltettem főni őket.
Egy lábasban olajat melegítettem (jó a zsír is, de én csak olajat vagyok hajlandó használni:D), megüvegeztem 4 kis hagymát, ment rá paprika meg bors, aztán ráöntöttem a főttkrumplit is, és krumplinyomóval összetörtem, mint a krumplipürét szokás. Sót természetesen adagoltam közben... Mikor ezzel kész lettem, be kellett látnom, hogy az alkotásom semmiben sem különbözik a menzás krumplistésztától, szóval ki kellett ötölnöm valamit, amivel feldobhatnám - jellemző, hogy minden receptbe belekontárkodok, ez az én formám:D
Szóval, a krumplipüréhez hozzákevertem egy kispoharas tejföl kb kétharmadát, összedolgoztam, amíg a tejföl tökéletesen elkeveredett a krumplival, és picit krémes lett az egész, aztán hozzáöntöttem a tésztát, és az egészet jól összeforgattam - az eredmény tökéletes lett^^

Címkék: hagyma, krumpli, krumplistészta, menzakaja, oldschool, tejföl