mesés káposztaleves

A karácsonyi kajadömping után jól esik egy kis egyszerűség.
(majd mesélek a békacombról, meg a tejszínes pulykaraguról is, de egyelőre nem tudok rájuk gondolni, köszi)
A maradék maradékából főztem, minden ment bele, ami a karácsonyi menüből megmaradt/kimaradt, úgy, mint: egy negyed fej kelkáposzta (sima kápiból is finom, de most ez volt itthon), egy sárgarépa, egy fél karalábé, egy szelet zeller, egy fél fej hagyma (ha kis fej, akkor egy egész is belefér). Itt jegyezném meg, hogy utálom a (szét)főtt hagymát (durván halott szellem-kategória:D), úgyhogy ezt kb félidőben kiemeltem, addigra épp eléggé kieresztette az ízét.
Mikor elkezd forrni a leves, mehet bele só, bors, vegeta (direkt kihagytam most a leveskockát, mert fujj:S ha lenne itthon alaplé, nyilván azt tennék bele, de nincs), meg egy kiskanál pirospaprika. 20-30 percig főztem, az illatáról elég egyszerű megállapítani, hogy mikor van kész;)
Melegen a legfinomabb, pici erőspaprikával^^ Amilyen egyszerű megfőzni, annyira magával ragadó az íze - mesés bizonyítéka annak, hogy nem csak az agyonbonyolított levesek lehetnek finomak;)

Címkék: hagyma, karalábé, kelkáposzta, leves, répa, zeller